Személyes (név)mások

Mindennek megvan a maga helye.
Ezt hajtogatta,
és visszatette
a tojásokat az ünnepi asztalra.

Sose jó úgy, ahogy.
Mindig úgy kell, ahogy.
Én, te, ő, mi, ti, ők.
Első kettő előnyben.
Mindig követik egymást.
Követnek egy mást.
Ilyen sorrendben.
Mert ha kettő van, hát
párosan szép az élet!
Ő meg, igazán
csináljon, amit akar.
Mi jól megvagyunk,
kivéve,
amikor rosszul,
és amikor nem vagyunk.

Tá-ti-ti-tá-ti-ti.
Idegeken zongoráznak.
Shh. Jobb, ha hallgatsz.
Sose hallgatsz.

Úgyszeretlekmajdmegeszlek.
Megállazeszedhaeszed.
Bolondakisír.
Árulkodójúdás.
Nincsispirostojás.

Felszedem a padlóról.
Én. Én. Én.
A tojást.
Mögöttem állsz.
Te. Te. Te.

Az asztalról lebillen a kés.
Mindennek megvan a maga helye!
Piros lett a tojásnak a sárgája.

Te. Te. Te.
Én. Én. Én.
Te. Te. Te.
Én. Én.
Te. Te. Te.
Én.
Te. Te. Te.
Befogtad a számat.

(Na, ezt takarítsd fel!)