Hermeneutika

Törtél már el
gyönge szívet,
hogy kitaláld, mi marad?

Vágtad már le
saját szárnyad,
hogy megfogj egy madarat?

Öntöttél már
tiszta vizet,
hogy elmosd a múlt nyarat?

Ettél már meg
minden rosszat,
hogy megmaradjon az a falat?

Álmodtál már
puha hóról,
ami hajnalra mind elolvad?

Estél már le
magas lóról,
hogy a levegőben talpon maradj?

Hallgattál már
hangos zenét,
csak azért, hogy csendben maradj?

F u t o t t á l   m á r
s z é l l e l  s z e m b e n ,
h o g y  m e g t a l á l d  ö n m a g a d ?

Többesszám

"Egyedül voltam sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan."

Olyan ez a tél, mint
sápadt madarak
hangtalan röpte
a Duna vizén.

Aznap a karjaiba vont
a magány
és úgy szorított
mintha mindig
az övé lettem volna.

Együtt repültünk a
s e m m i b e .

Ő tanított repülni.
Olyan tájakra vitt,
ahová együtt nem lehet,
hajnali fényben
karcolni a folyóvizet.

Otthagyott, aztán
elengedett.
Magam engedtem el,

mert egyedül
nem m a d á r
az ember.

Most tél van és én
sápadtan nézem,
ahogy a
hajnali fényben
karcolják a folyóvizet.

"Magad vagy, mondták, bár velük
voltam volna én boldogan."