Többesszám

"Egyedül voltam sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan."

Olyan ez a tél, mint
sápadt madarak
hangtalan röpte
a Duna vizén.

Aznap a karjaiba vont
a magány
és úgy szorított
mintha mindig
az övé lettem volna.

Együtt repültünk a
s e m m i b e .

Ő tanított repülni.
Olyan tájakra vitt,
ahová együtt nem lehet,
hajnali fényben
karcolni a folyóvizet.

Otthagyott, aztán
elengedett.
Magam engedtem el,

mert egyedül
nem m a d á r
az ember.

Most tél van és én
sápadtan nézem,
ahogy a
hajnali fényben
karcolják a folyóvizet.

"Magad vagy, mondták, bár velük
voltam volna én boldogan."