Fa vagyok

Fa vagyok,
tavasz van.
Árnyékom a hátadra vetülve
beleivódik bőröd mélységeibe.
Rügyet bontok
épp ideje, ideje,
mondhatnád.
Hallgatsz inkább
mert pattanok
rügy vagyok
lekoptam hátadról
(érzed még ágaim
tudom)

Tél van
megpihensz rajtam
madár, ami vagy
Nem engem szarsz le,
a padot.
Ág vagyok
roppanok
(fáj a hátad,
ugye)

Bennem laksz
bogár vagy
hátadon viszel
Ősz van
kellek még.
(kellesz már)

Levél vagyok,
kapaszkodok
kérgemnek dőlsz,
pont jó helyen
tartalak.
Nyár van
fa vagyok
(fa leszek)

Átcipeltél már
minden évszakon
gyökeret eresztve
utazok hátadon.
Itt maradok
vá-lás, vá-lás
te-to-vá-lás.