Fogaskerék

Megjavítani olyan dolgokat, amik elromlottak. Ez volt a szakmája. Fogaskerekek közt érezte otthon magát, a kanapén érezni lehetett a gépzsír szagát. Beleivódott a sok év során.

Egy-két fogaskerék talán még most is bujkál az erkélyen. Lopta őket, a "jó lesz ez még valamire" okáért.

Akkoriban azon kívül, hogy néha-néha elcsent egy fogaskereket, ami igazából senkinek sem hiányzott, nem ártott senkinek.

Igencsak modoros és makacs embernek ismerték. Sokszor összeültek a munkatársakkal kanasztázni. A borszagú kacagás behallatszott a gyerekszobába. Ilyen esték után a hamutálak alapos mosásra szorultak. 

Asszony a háznál, még mosolyog. Még és már. Mert az akadozott nyelvű mondatoktól, amik egy bűzös szájból hangzanak el, nem mosolygott. Akkor is csak lefelé görbült a szája, amikor a férfi kivette  kezéből a söprűt és kettétörte a nyelét.

Van az az érzés, amikor annyira megijed az ember, hogy hirtelen elmelegedésében a nadrágjába csinál. Egy-két cseppet. Nem kell több ahhoz, hogy megszégyelje magát és sírni kezdjen.

Ilyesmit érezhetett akkor az asszony. 

Nem verekszik. Csak nem szereti, ha megmondják neki, mit és hogyan csináljon. Azt a mondatot sem szereti, hogy 'Ne igyál többet.'

Egyre többször hallja. Vagy inkább nem hallja. Mert nem akarja. Kényelmes. Mint a gépzsírszagú kanapé. Évek óta nem dolgozik fogaskerekekkel, mégis, ha igazán közel hajol az ember, a redők közt még érezni lehet azt az áporodott szagot.

Az évek teltével a modorosság kinőtte magát egy olyan emberré, aki saját tükörképével sem barátkozik. A gyerekszobába már csak a borszag árad. Kacaj nélkül. Néha egy cinikus megjegyzést követő mosoly. Ennyi maradt. 

Mert belekeseredtek a nincsbe. A kaparásba.

Mert a vak tyúk is, de a néma gyermeknek az anyja sem.

A nem kívánt mondatok listája egyre csak gyarapodik. Akárcsak a ráncok az arcán. Évek óta nem dolgozik fogaskerekekkel, de a redők között látni lehet az elromlott gépezetet, ami csak egy csavarhúzóra vár.