Ébredés

Barna a haja és a lábujja kilóg a pokróc alól.
A pokróc alatt lusta manó fekszik, ő ilyentájt még mélyen horkol. A füleket kis fénybogarak csiklandozzák. Ők azok, akik reggelente végigtáncolnak az ébredő minden porcikáján.


Szépeket álmodhat, mert minden ébredése mosollyal kezdődik. Nagyot nyújtózva eltolja magától a lidércek összes komisz gondolatát. Ő nem ropog és nem ropogtat. Túl puha ilyen és efféle műveletek végrehajtásához.
Mégis a puhaság mögül reggelente egy nyers szempár kacsintgat, a száj különböző mondatokkal fűszerezi napjaink kezdetét:
--Már felkeltem! Csak beszéljetek kicsit lassabban, túl gyorsak vagytok. Nem bírlak követni.
--Kimehetnék a mosdóba, csak a lábaim nem engedelmeskednek...
--Zárjuk csak be az ajtót!-szól nekem, hogy üljek le mellé egy cigarettára.


Vannak napok, mikor ezek a mondatok nem hagyják el a száját. Helyette nagy, kerek szemeit a pokróc szélére ülteti; innen pislog és várja a világ lassulását.
Miután rájön, hogy hiába, úgyis ő kell utolérje; szemét is eltakarja, és visszabújik a manók és egyéb kis lények meleg vackába.

(így telnek hát reggeleim. Veled.)