- Sárga az ég. A nap langyosan simogatja a megizzadt fűnyíró arcát. Korán kelt, hogy amikor nem látja senki, lehúzhassa cipőjét és mezítláb végigszaladhasson a frissen vágott nedves füvön.
Padra ül, meztelen talpa alatt már ebédszünetet tartanak a hangyák. Mély levegőt szív fáradt tüdejébe.
Lassan gyűlnek a járókelők, a lábbelik visszakerülnek a lábra, indulj-t fújnak a vizes végtagra húzott zoknik.
Végül is, boldog ember. Másodállásban.
- Korán érkezett. Az egyetlen üres pad a ráfröcskölt víztől csillog. A pad mellett egy kút árulkodik a történtekről.
Zsebéből egy túlhasznált zsebkendőt húz elő. Olyan gyöngéden törli a vizet a padról, mintha egy nő testéről itatná fel a szeretkezés utáni izgalmat.
Mire kényelembe helyezi magát, két vörös fürt csiklandozza meg nyakát.
Kézen fogják egymást és elindulnak.
A gyermekek tovább fröcskölik a padokat.
Összes oldalmegjelenítés
Öncélú simogatás ez. Takaró alatt lélegzés: mindenki azt várja, hogy lerántsák, mellé bújjanak.
2012. január 24., kedd
Változatok padon ülésre (bővítmény)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése