Gargalizálás

1. "Forró nap alatt a fát szereted vagy az árnyékát?"

Nyár van. Emberek, akiknek a hónuk alatt labda nagyságú foltok árulkodnak a kánikuláról. Egy hűvös padról bámulod őket, a park kútja mellett.

Vízzel teli markodban megcsillan a megsárgult emlékezet. 

Szürcsöl. Kortyol. 


A jéghideg víz végigcsurog az álladon, mellkasodon a cseppek összeérnek.

2. "Még mindig nem tudom./Már megint nem tudom."

Reggel van. Magadraöltöd a földre dobott blúzt és rutinszerűen a mosdóba indulsz. Benyitsz, minden a helyén. Megengeded a csapot. Tükörbe nézel és letörlöd a tegnap esti mosolyt gyűrött arcodról. 

Langyos a víz. Öblít. Köp. Öblít. Köp. 

Beletörlöd vizes arcod a törülközőbe, az hűségesen az utolsó cseppig beszívja. 

Csupán egy apró fogkrémfolt árulodik arról, hogy az a rongydarab és arcod valaha találkoztak.

A kérdés csak az, hogy minek veszel a szádba, ha aztán úgyis kiköpsz?