Összes oldalmegjelenítés

Öncélú simogatás ez. Takaró alatt lélegzés: mindenki azt várja, hogy lerántsák, mellé bújjanak.

2012. január 27., péntek

Return to sender


-Jóska, már megint nem nézted meg azt a kurva postaládát.


-Még, ha legalább melegebb éghajlatra küldtek volna. De vissza. Ide, ebbe a jelnélküli csendbe.
Én vagyok az első, de tudom, hogy jönnek a többiek is. Vannak még. Mert ugyebár minden csomagot visszaküldenek, ha egyszer nem kell a címzettnek.
Kár, hogy egyedül szar.
Beszélek neked, de itt bent a francot se érdekel, hogy mit mond egy húsdarab. 
Mert ennyi maradt belőlem.


De már jönnek! Háh! Hallom a lógó orrukat, súrolja a földet.


Itt a világ végén csinálnánk egy nagy fotót; together we will live forever; jégből vagyok- meg fogsz fázni.
Mindenki egy péppé. 
Óvatosan a botmixerrel.
-Mert van olyan megoldás is, hogy összeállunk és előlről kezdjük. Egyszer csak megisznak. Megisszák a levét.


-Most tehát jól figyelj: úgy öld meg magad, hogy életben maradj.


(Szívdarab el, fények halkulnak. Taps.)

-Meglásd, Jóska, megbánod!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése