Straight to number one

Egy. Kettő. Három. (Tízig számolok és kimegyek.)
Négy. Öt. Hat. (Még négy és végre csönd lesz.)
Hét. Nyolc. Kilenc. (Szexelni akarok.)
Tíz. (Fogd már meg azt a nyomorult kilincset!)

-Tízig számolok és itt hagylak... (Egy, kettő.)
-Nyolc órakor már a vonaton robogok...(Három, négy.)
-Valakinek határozottnak kell lenni végre...(Öt, hat.)
-Négy hónapja, hogy hozzám sem érsz...(Hét, nyolc.)
-Ki fogok menni ezen az ajtón, ha nem szólalsz már meg!(Kilenc, tíz.)
-Mondj valamit! Mondd, hogy csukjam be!

A nő letörli a tükörről leheletét, mély levegőt vesz, és a hálószoba felé veszi az irányt.

--Csukd be az ablakot. Hideg van már.

(Tízig számolok és ráfekszem. Most csak egyesével.)

-Tíz.

2011. szeptember

Return to sender

-Jóska, már megint nem nézted meg azt a kurva postaládát.


-Még, ha legalább melegebb éghajlatra küldtek volna. De vissza. Ide, ebbe a jelnélküli csendbe.
Én vagyok az első, de tudom, hogy jönnek a többiek is. Vannak még. Mert ugyebár minden csomagot visszaküldenek, ha egyszer nem kell a címzettnek.
Kár, hogy egyedül szar.
Beszélek neked, de itt bent a francot se érdekel, hogy mit mond egy húsdarab. 
Mert ennyi maradt belőlem.


De már jönnek! Háh! Hallom a lógó orrukat, súrolja a földet.


Itt a világ végén csinálnánk egy nagy fotót; together we will live forever; jégből vagyok- meg fogsz fázni.
Mindenki egy péppé. 
Óvatosan a botmixerrel.
-Mert van olyan megoldás is, hogy összeállunk és előlről kezdjük. Egyszer csak megisznak. Megisszák a levét.


-Most tehát jól figyelj: úgy öld meg magad, hogy életben maradj.


(Szívdarab el, fények halkulnak. Taps.)

-Meglásd, Jóska, megbánod!

Változatok padon ülésre (bővítmény)

• Sárga az ég. A nap langyosan simogatja a megizzadt fűnyíró arcát. Korán kelt, hogy amikor nem látja senki, lehúzhassa cipőjét és mezítláb végigszaladhasson a frissen vágott nedves füvön.
  Padra ül, meztelen talpa alatt már ebédszünetet tartanak a hangyák. Mély levegőt szív fáradt tüdejébe. 
  
   Lassan gyűlnek a járókelők, a lábbelik visszakerülnek a lábra, indulj-t fújnak a vizes végtagra húzott zoknik.
  
   Végül is, boldog ember. Másodállásban.
  
  
• Korán érkezett. Az egyetlen üres pad a ráfröcskölt víztől csillog. A pad mellett egy kút árulkodik a történtekről.
  
   Zsebéből egy túlhasznált zsebkendőt húz elő. Olyan gyöngéden törli a vizet a padról, mintha egy nő testéről itatná fel a szeretkezés utáni izgalmat.
  Mire kényelembe helyezi magát, két vörös fürt csiklandozza meg nyakát.
  
   Kézen fogják egymást és elindulnak.
  A gyermekek tovább fröcskölik a padokat. 

Gargalizálás

1. "Forró nap alatt a fát szereted vagy az árnyékát?"

Nyár van. Emberek, akiknek a hónuk alatt labda nagyságú foltok árulkodnak a kánikuláról. Egy hűvös padról bámulod őket, a park kútja mellett.

Vízzel teli markodban megcsillan a megsárgult emlékezet. 

Szürcsöl. Kortyol. 


A jéghideg víz végigcsurog az álladon, mellkasodon a cseppek összeérnek.

2. "Még mindig nem tudom./Már megint nem tudom."

Reggel van. Magadraöltöd a földre dobott blúzt és rutinszerűen a mosdóba indulsz. Benyitsz, minden a helyén. Megengeded a csapot. Tükörbe nézel és letörlöd a tegnap esti mosolyt gyűrött arcodról. 

Langyos a víz. Öblít. Köp. Öblít. Köp. 

Beletörlöd vizes arcod a törülközőbe, az hűségesen az utolsó cseppig beszívja. 

Csupán egy apró fogkrémfolt árulodik arról, hogy az a rongydarab és arcod valaha találkoztak.

A kérdés csak az, hogy minek veszel a szádba, ha aztán úgyis kiköpsz?