Lett egy lány. Máris szeret. Nőnek nem mondanám, mert ökörködünk. Olyan, mint a vattacukor. Puha és olvad. Gyönyörű a szája. Főleg reggel. Ötvenszer szól az ébresztője, mégis pont időben kel fel. Ilyenkor becéz. Mindig becéz. Levelet hagy, és azt írja: Drágám. A nagy N betűje úgy öleli a következőt, hogy azt gondolnád más betűvel nem párosítható.
Úgy szeret, mint én. Sokszor, keveset.
Olyan erővel jött be az ajtómon, ahogy az erdőben eltévedt rohan a megpillantott tisztásra. Látom a szemében, hogy friss a levegő. Ha megölelem, nem figyelek arra, hogy hogyan lélegzem. Úgy áramlik a mostjó, mint torokban a langyos tej, késő este.
Cigarettázik. Néha megkínál. Figyelem, ahányszor kifújja a füstöt, készítek egy fotót. Sárga és szürke a paletta. A füst olyan ajtókat nyit ki, amik a szobában kilenczár alatt kuncognak. Ilyenkor mond, nem csak beszél.
A cigaretta hangja eloltáskor. Az már Te vagy.
De te leszel a jóreggelt és a tele szájjal beszélés.
Majd megértem. Majd megértelek. Mert megéri,
óóóó, ez mekkoramosoly!!!:) Kortársan kifejezve: überlájk!
VálaszTörlésKöszönet!
VálaszTörlésOlyan sokszor elolvasom...mintha tükörbe néznék s mégsem csak magamat látom...Szeretem az ilyen tükröket. Bordó és sárga vagyunk.
VálaszTörlés