Fiók ok.

Szűkülnek szívem szobái,
száz szekrényben szorulnak a szavak.

Egyik szobában te is jártál.
Ott is hagytalak.
Végtelenszer zártalak fiókba,
mégis kilógott a papír sarka.
A sarokban a fal kezd penészedni.
A maradjtól kéne szellőztetni:
ablak nyílik, 
az elhasznált szavak 
a fölösleges mondatok közé 
repülnek.
Ilyenkor tisztul(ok).
Tisztulnék.
De a papír sarka.
Minden fiókból kilóg
egy mondat.
Nem tudom bezárni.
Nem tudlak bezárni, 
szívem.
Rendet kell rakni, 
kiszedni minden használhatatlant.
Csak tudnám, 
mi az, 
mire még szükség van.

Végül minden
visszakerül.
Ábécé sorrendben, 
szerzők szerint szép sorjában.
Akár a könyvtárban, 
ahol csak akkor 
kerülsz le a polcról, 
ha már a sarkad 
sem látszik 
a vastag portól.


Egyszer magamat is 
berakom.
A legfelső fiókba.
Ahonnan
sosem látszik, 
hogy ki
a papír sarka.