Összes oldalmegjelenítés

Öncélú simogatás ez. Takaró alatt lélegzés: mindenki azt várja, hogy lerántsák, mellé bújjanak.

2011. november 13., vasárnap

Kapaszkodás

Ősz van.

Görcsös vackolódások időszaka.
A gondolatok fél lábbal az avaron, másikkal az ágak hegyébe kapaszkodva várnak.
Arra a pillanatra, amikor a két láb összeér. Táncol a szélben könnyed mozdulatokkal a jobb és a bal.

Egy levegővétel- egy levéllel több az avarban. Zöld a barnák közt.


Elmerültem az avarban, te a szavakban.
Nyakig vagyunk, vastag sállal.


Levél voltam az ág hegyén; avar voltál, csiklandoztad a talpam.
Leestem.
Kifogtál.
Zöld vagyok. Te barna.
Együtt megsárgulunk.
Hó lesz majd, és hideg.
Te csak táncolj, falevél, majd zöld ágra vergődünk!

4 megjegyzés:

  1. Nem tudom, hogy barna vagyok-e az avarban, vagy görcsösen ragaszkodom. Mit szeretnék?

    VálaszTörlés
  2. Táncolni, és sohse esni le. Reálisabb esetben valaki tenyerén landolni.

    VálaszTörlés