VOLT egy diófa.
Gyönyörűség! Még most is. Csak az az ága. Az az egy, amin mindig. AZ nincsen.
(Pedig és mégse.)
Letörtem. (Szánom-bánom, nemcsakénvoltamistenengemúgysegéljen.)
A történet egyszerű.
Addig ülsz a nyakán, amíg minden levelét letépkeded (pótcselekvés, bla-bla.), aztán mire csóré, mint a frissen pucolt karalábé, még hintázol is rajta. {Mutogatsz: "Az a kedvenc ágam, nézzétek! Ott szoktam mindent csinálni." (Hányni is oda jársz!)} Aztán, láss csodát!
Letörik.
Meglepődsz.
Esel.
A zuhanás jó, ha tudod, hogy puha a fű.
Azóta csak betonra.
A beton meleg, mert nyár van. Fáj. Mire katona leszel, satöbbi.
Minduntalan próbálod visszaragasztani az ágat. Nem jó a ragasztó, nem jó aki ragasztja, nem jó, AKIT ragasztasz!
Az Isten tudja.
Belefáradsz.
Most már csak egy szendviccsel a kapud előtt állnék. Mosolyognál rám, a kígyóra. Nincsen mérgem, neked annál több ellenszered.
De ez mit sem változtat mindenen.
Az ág letört, a diófa GYÖNYÖRŰSÉG!
Gyönyörűség! Még most is. Csak az az ága. Az az egy, amin mindig. AZ nincsen.
(Pedig és mégse.)
Letörtem. (Szánom-bánom, nemcsakénvoltamistenengemúgysegéljen.)
A történet egyszerű.
Addig ülsz a nyakán, amíg minden levelét letépkeded (pótcselekvés, bla-bla.), aztán mire csóré, mint a frissen pucolt karalábé, még hintázol is rajta. {Mutogatsz: "Az a kedvenc ágam, nézzétek! Ott szoktam mindent csinálni." (Hányni is oda jársz!)} Aztán, láss csodát!
Letörik.
Meglepődsz.
Esel.
A zuhanás jó, ha tudod, hogy puha a fű.
Azóta csak betonra.
A beton meleg, mert nyár van. Fáj. Mire katona leszel, satöbbi.
Minduntalan próbálod visszaragasztani az ágat. Nem jó a ragasztó, nem jó aki ragasztja, nem jó, AKIT ragasztasz!
Az Isten tudja.
Belefáradsz.
Most már csak egy szendviccsel a kapud előtt állnék. Mosolyognál rám, a kígyóra. Nincsen mérgem, neked annál több ellenszered.
De ez mit sem változtat mindenen.
Az ág letört, a diófa GYÖNYÖRŰSÉG!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése