Összes oldalmegjelenítés

Öncélú simogatás ez. Takaró alatt lélegzés: mindenki azt várja, hogy lerántsák, mellé bújjanak.

2014. május 11., vasárnap

Minden kagylót összeszedtem, lassan a talpam alá gurul a víz.

Mindvégig tudtam, hogy
errefelé tartasz.
Kezedben tartasz engem, s
a világot mérlegre teszed,
én leszek nehezebb.

Mert súlyos az én szívem,
kedvesem.
Minden ütemmel húzza a
nyakad.
Tegnap gyorsan vert, hogy
táncolj.
Eltáncold magad.

Mindvégig tudtam, hogy
bolond vagyok,
nélküled bolondabb.
Mert súlyos az én szívem,
kedvesem.
Patakból kiszedett kő.
Messzire dobod,
a sodrás visszahozza,


Mindvégig tudtam, hogy
te vagy az.
Messziről láttam, ahogy
a hullámok föléd csapnak.
Mert súlyos az én szívem,
kedvesem.
Hullámként sodor neki a partnak.

Mindvégig tudtam, hogy
erős vagy.
Elbírsz engem, és elbírsz velem.
Mert súlyos az én szívem,
kedvesem.
Lehorgonyzott zátonyodban,
és mindvégig veled
m a r a d .

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése