Összes oldalmegjelenítés

Öncélú simogatás ez. Takaró alatt lélegzés: mindenki azt várja, hogy lerántsák, mellé bújjanak.

2013. január 9., szerda

Kényszerleszállás


-Minden hónapban egyszer átsírok egy éjszakát. A könnyeim rutinosan végigfolynak a nyakán, majd beleivódnak a blúzába. Ő nem sír. Néha nedves lesz a szeme. Ilyenkor nagyon tud szorítani. A tegnap is így szorított. Éreztem, ahogy az összes gondját, melyek nagykabátként a karjain csüngtek lassan, mély levegővel az én szekrényembe akasztja. Azt éreztem, semmim sincs, amit adhatnék neki. A papírmadarak az ablakon már hetek óta ólomszárnyaikat maguk alá gyűrve ültek a háztetőn.

-Ma is sírt. Ahogy magamhoz szorítottam, zokogni kezdett.
Ilyen ő. Madárféle. Kalitkába zárod, aztán egy nap elengednéd, de nem meri kitárni a szárnyait. Összezsugorodtak. Valószínű, már repülni sem tud.
Minden nap megmutatom neki a telet. Néha, ha azt hiszi nem figyelek, mélyen belélegzi az aznapi szabadságát.
Egy nap kiengedtem. Menjen. Ordítottam neki, hogy felőlem aztán repüljön. Meglepődött. Azt hitte, viccelek. Kinyitottam az ablakot. A karcoló hideg másodpercek alatt átjárta az egykedvű szobát. Szellő kapott a megfakult tollaiba. Hónapok óta először, igazán szépnek láttam. Megijedtem és rácsaptam a kalitka ajtaját. Utána egész nap magyarázkodnom kellett. Végül elhitte, hogy az idő nem alkalmas repüléshez. Pedig tudom, hogy félt volna. Nem mert volna lelépni a párkányról.

-Rámcsapta az ajtót. Pedig már majdnem rászántam magam. Biztosan elege lett már belőlem, vagy az is lehet, csak egy jót akart röhögni. Nagyon jól tudja, hogy mire vagyok képes. Utána egész délután ültünk és néztük egymást. Láttam a szemében. Láttam, hogy nem hiszi el. Pedig még sosem látta. Sosem látta, ahogy repülök. Ha hagyná, akkor talán újra belémszeretne.


-Ma lelököm. Lelököm arról a párkányról. Akkor majd megmutathatja a tudományát!

-Ott álltam az ablakban és éreztem, ahogy a karjaiba vesz. Egyszerre csak egyik lábát vette le a párkányról. Édes íze volt a levegőnek, melyben csak az ő hangját hallottam. Azt mondogatta, hogy repülünk.


(Valójában bárki ki tud ugrani az ablakon, de igazán kilökni magát az ember nem tudja. Ahogyan azt sem láthatja, milyen szép is zuhanás közben.)

1 megjegyzés: