Oldódunk

 

Fel-, meg- és eloldódunk. 


Átmeneti álla(po)tok

1. Szép vagy. Elalszol és eltátod a szádat. Eltorzult arcok egy kései vonaton. 
 Arrébbtolnak, finoman utalva arra, hogy átlépted a határt: megébredsz, gyors mozdulattal letörlöd szád széléről az összegyűlt nyálat, rámosolyogsz, és a másik feledre fordulsz. Vég(-)tagok együttes zsibbadása. 
Dali módon elfolyt az idő. Feloldódott két szívverés között.


2. Ősz és tél küszöbén, résnyire nyitott ajtón át a szemedbe néztem, és láttam benne a pelyheket. Lassan földetérve olvadtak el. Az aszfalt még őrzi a nyári ölelések melegét. Kiolvasod belőlem a reszketve várt tegnapot. Két ismeret(el)lenes egyenlet. Majd megoldódunk, csak havaznál.


3. Egyszer csokorra kötöttelek. Messze van a cipő orra az én orromtól. Most sárban taposlak. 
Eloldódtál, cipőfűzőm.