Kedvesmindenkikedves.

Úszd meg, mertátúsznikönnyebbmintmeghátabbansincsnagykunszthajótvezetniilyenidőbentkénemaradnicsak
kibeszélvanodakintésmáresőkabátúsztáltemármindenfojóttennehainnálegykiskávétvágyatcsinál
hamárkimenninemtudtállszittésnemmozdulszhogymégamondatomatsemtudombefejezni.

Mert nem lehet, hogy kiírlak, és nem marad bennem semmi.

Huszonöt év

1984. Körülbelül. Göndör, szőke hajú, szikár fiatalember. Barlangász, fényképezőgép lóg a nyakában. Focizni is eljár, igazi sportember. Állása van, keres. Eladta a biciklijét, amivel a Traktor Gyárba járt minden reggel hétre. Abból vette a nyakában lógó masinát. 
Scărişoara jégbarlang.
A cseppkövek közt kattan a fényképezőkép. Alacsony, vékony hölgy. Barna haj, barna szem. Első közös fotográfia. 
Éljen az ifjú pár! Rövid udvarlás után házasság. Bútor vásárlás, prototípusok, közösködés. Nászút a tengeren. Nem mehet vízbe. Kettő helyett kell ennie.
Jön a gyerek. Ellentétes váltások. Leveleznek:
'--Tisztába tettem, de csak fél órát aludt.'
'--A kávé le van főzve.'


Apu bajszos lett és sokat jár focizni. Ha nyernek, iszik. Ha vesztenek, iszik. Szereti anyut. Anyu csinos. Összejárnak a szomszédokkal. Ilyenkor megkóstolhatom a csokilikőrt.


Lett egy testvérem. Azt hiszem anyu már nem is szeret. Azt mondja, most megoszlik a szeretet. Jobb lenne, ha egészben maradna. Anyu most itthon van és segít nekem megírni a leckét. Meghízott. 
Apu már nem focizik. Csak iszik és sokat alszik. És tévézik. De ha hazajön a munkából, ad egy puszit mindenkinek. Anyunak a szájára!


Anyu érzékeny. És mindig bocsánatot kell kérnünk, ha valami rosszat tettünk. Azt hiszem, hasonlítunk anyuval, mert én is sírok, ha kiabálnak velem.

Már nem veszekszem a nővéremmel. Összenőttünk, azt mondják. Csak akkor azt nem értem, hogy két egyidős ember miért veszekszik mindig.
Apu nem ad már puszit, és anyu sokat sír. Ülnek a közösen vásárolt prototípus kanapén, és azon vitatkoznak, hogy melyikük látta a tegnapi ötórás híradót.


De a tavaly apu azt mondta anyunak, hogy 'Szeretlek'. És anyu megpuszilta őt. A száján.
Apu a bajsza alatt azt mondta nekem, hogy büszke rám. Akkor láttam a szemében a sós vizek közt vitorlázni a szőke, szikár fiatalembert, fényképezőgéppel a nyakában. 
Anyu néha felkacag és butaságokat beszél. Ilyenkor magamat látom benne. És szeretem.
 Ha együtt indulnak el, anyu mindig belekarol apuba. 


Én azt hiszem, ők még szeretik egymást. Csak nincs idejük mondani.
A szívük ellentétes váltásban dolgozik, és a levelezés már nem divat.

Menj-ből az Angyal

"Békét és reménységet a háborgó szíveknek."

Lőnek. Hangtompító nélkül. Két lövés közt nyomasztó a csend. Színészek a talpukon: békét játszani barbibabák és kisautók nélkül.

Két perc sem telik és jön a következő golyó. Ezúttal a fejemet célozzák. (Húzzam be, azt mondja, még anélkül maradok.) 

Nem talált. Pedig: Jajj Istenem, milyen szar itt nekünk! Főleg ilyenkor.Disznófősajtban drótból van a kerítés, szalonnából a kutya, bejgliben a Dicsőség. 

-Ma még nem ehetsz belőle, szolidaritás a Jézuska iránt. (Ő sem evett meg minden hülyeséget, mielőtt megszületett.)

Angyalt vársz, és csillagszóróval hadonászol. 

Káposztát tömsz, aztán magadat. Hiányérzeted van, nem is csoda. A tavaly Kati-tészta is volt. 
Mert jóság az van. Csak pénz nincs, és az este sem Szent.

Menj-ből az angyal, folyik a sós lé

A sonkáé. A sonkáé.

Holnap fegyverszünet. Más néven Karácsony.

Vasárnap kapitulálok.
Ma hadd utáljam a holnapot.

(g)Átlós ágyak.

Reggel van, és én úgy várom, hogy kinyissa a szemét, mint a kutya a gazdája ébredését. Azt az egy mozdulatot, amiből tudja, hogy minden rendben van. Ma sem hagy el. 

Ráugranék, szaglászni a nyakába. 
Kutyakötelesség.


Az ólom hópehelyként lebeg a mi mozdulataink mellett. Most már biztos, hogy itt ragadok. Veled és benned. 
A lepedő összegyűrve hever a padlón. Ennél könnyebb a szerelem.


Végtagok ropogása. 
Fütyül a vízforraló. 
Mosolyogsz. 
Minden rendben. 

Szeretlek.

Oldódunk

 

Fel-, meg- és eloldódunk. 


Átmeneti álla(po)tok

1. Szép vagy. Elalszol és eltátod a szádat. Eltorzult arcok egy kései vonaton. 
 Arrébbtolnak, finoman utalva arra, hogy átlépted a határt: megébredsz, gyors mozdulattal letörlöd szád széléről az összegyűlt nyálat, rámosolyogsz, és a másik feledre fordulsz. Vég(-)tagok együttes zsibbadása. 
Dali módon elfolyt az idő. Feloldódott két szívverés között.


2. Ősz és tél küszöbén, résnyire nyitott ajtón át a szemedbe néztem, és láttam benne a pelyheket. Lassan földetérve olvadtak el. Az aszfalt még őrzi a nyári ölelések melegét. Kiolvasod belőlem a reszketve várt tegnapot. Két ismeret(el)lenes egyenlet. Majd megoldódunk, csak havaznál.


3. Egyszer csokorra kötöttelek. Messze van a cipő orra az én orromtól. Most sárban taposlak. 
Eloldódtál, cipőfűzőm.