Mantrának készültél,
s lásd, itt vagy szívem.
Mondogatlak minduntalan:
pitvaronként csendesítem
azokat a szavakat, amiket
már rég elfeledtél volna
nélkülem.
Hajamba fontam mindet az évek során,
hogy a betűk sorban maradjanak.
Súlyos vagy, szívem.
Mindig is az leszel, tudlak.
Ma mégis nyitva maradt
ablakok közt
ismétlem, hogy nyugodj.
Zavard ki a salakot.
Rakd újra a betűket.
Húzd ki magad.
Mély levegőt.
Előre.
