Összes oldalmegjelenítés

Öncélú simogatás ez. Takaró alatt lélegzés: mindenki azt várja, hogy lerántsák, mellé bújjanak.

2017. augusztus 7., hétfő

K ö t é l



Mióta az eszemet tudom nem vagyok a saját hajóm kapitánya.
Egyszer kikötöttem egy parton, ott felültettem az elsőt,
odakötöttem a kormányhoz és mondtam neki, hogy indulhatunk.
Aztán addig szorítottam a köteleket,
amíg megfulladt szegény.
Volt, aki szívesen jött, szerette a köteleket.
Olyankor alig vettem észre,
hogy igazából ő vezet.
Én csak néztem, ahogy lobog az ing a
menetszélben.
De te már a partról láttad,
hogy dugdosom a hátam mögött a
zsinórokat.
Mégis jöttél és én mondtam, hogy
indulhatunk.
Amikor kicsit nem figyeltél,
a bokád köré fontam a kezem.
Aztán mikor észrevetted,
csak annyit mondtál, hogy már megint a
kötelek.
Nyeltem egy nagyot, és
elengedtelek.
Legközelebb okosabbnak
hittem
magam és csak a hajamat engedtem közel:
akkor a szél a nyakad köré csavarta
és téged kirázott a hideg.
Aztán átadtad a kormányt és én
féltem.
Akkor láttam először, milyen hatalmas
szárnyaid vannak.
Sosem fogtam ekkora
madarat.

Aztán rájöttem,
hogy hajóra
nem csak madarat kell vinni.
Nem beszélve arról, hogy
ha partot keresel,
jobb ha azzal fejezed be,
amivel el akartad kezdeni:
Röpülj csak kedves,
eldobtam a köteleket.

2017. július 8., szombat

n y e r s


ez a szám megy órák óta ismételten
félek a következő kioldja
a gombócot és ordítani fogok
olyan hangosan
mint mikor azt mondtad az
istenbasszameg.

nyugtató ez a gitár de baljós
körömmel ás ki belőlem
mindent amit mélyre dugtam
azt mondja akkor mondunk
ha beszélnek hozzánk és ez rendben van
kérhetném hogy mégis inkább maradj
akkor lehet beszélnél és elmondanád
hogy én is basszam meg.

egyet tudok biztosan:
Ha most nem kelek fel az ágyból
senki sem kapcsolja le helyettem
az égve hagyott lámpát.

2017. április 22., szombat

Moebius II. (Variáció Szabó Lőrincre)

Hogy zsarnok vagyok azt tudom
este, amikor hátulról perzsel a lemenő nap.
Eszembejut az is,
ahogy zsinórra tekertem minden szavad,
hogy reggel a vízbe dobjam.

Lábujjhegyen sétáltál szívem sarkán
vártam, hogy ha csak a kulcslyukon is
de beless
azóta már nyikorog az ajtó.

Hetek óta hideg vízzel telik meg a kád
én meg nem találom a zsinór végét,

hogy zsarnokságom megbocsásd.