mint sofőr és utas közt annyi jellemtelen mondatot
rövidre zárjuk ezt is
lekaparjuk a befőttes üveg oldaláról a címkét
aztán beleragad az ujjunk a ragacsba
ha felbillen a sebtapasz sarka
ömlenek a leragasztott szavak
amik rongyosra tépték a frissen mosott lepedőket
a méztől is csak zavaros lesz a tea
mint mikor sáros lábbal a kádba feküdtünk
rájöttem
hogy azért tagolom így a mondataim
hogy gyakrabban megtaláljalak
a sorok között
mint egy vég nélküli folyóban, amibe kétszer lép az ember, mégis ugyanaz marad.
