van az a
pillanat
amikor rájössz
hogy
szakad a polc
nyakadba zúdul
érzed a súlyát
ahogy nyom
mégis az az
édes fájdalom
az kerget vissza
mindig
hogy
tengervizek és maradás
a nyolcas a kerékben
minden ismétlődik
pont úgy ahogy
mondtad
ma éjjel
mindent ledobálok
ezekről a
láthatatlan polcokról
amik
csavarral fúródtak
pitvaromba
hogy aztán
holnap
lesütött szemekkel
kaparjam elő
őket újra
hogy
ábécé sorrendbe
rendezzem
