Egyre mélyebbre süllyed a talpam,
éget a homok, karcol a kagyló.
Ha egyszer elérem a tengert,
én boldog leszek.
És útnak eresztem az
összes tengerészt.
Hagyjanak engem.
Csomót kötni én is tudok.
Ha nem, hát magamat kötöm oda.
Ha hegedülni tudnék,
olyat húznék,
te is sírnál.
Felperzselték bőröm
minden szegletét.
Most pedig jól figyelj:
Ne gyere, ha égni akarsz.
Ahová én megyek,
ott nincs több homok.
Nincs a tengernek
alja, sem felszíne.
Ha gyufát hoznál,
súlyos szívem partra dob.
