bejegyzés.

mint sofőr és utas közt annyi jellemtelen mondatot
 rövidre zárjuk ezt is
 lekaparjuk a befőttes üveg oldaláról a címkét
aztán beleragad az ujjunk a ragacsba

 ha felbillen a sebtapasz sarka
ömlenek a leragasztott szavak
amik rongyosra tépték a frissen mosott lepedőket
a méztől is csak zavaros lesz a tea
mint mikor sáros lábbal a kádba feküdtünk

rájöttem
hogy azért tagolom így a mondataim
hogy gyakrabban megtaláljalak
 a sorok között

mint egy vég nélküli folyóban, amibe kétszer lép az ember, mégis ugyanaz marad.

PMS

van az a
pillanat
amikor rájössz
hogy
szakad a polc
nyakadba zúdul
érzed a súlyát
ahogy nyom

mégis az az
édes fájdalom
az kerget vissza
mindig
hogy
tengervizek és maradás
a nyolcas a kerékben
minden ismétlődik
pont úgy ahogy
mondtad

ma éjjel
mindent ledobálok
ezekről a
láthatatlan polcokról
amik
csavarral fúródtak
pitvaromba

hogy aztán
holnap
lesütött szemekkel
kaparjam elő
őket újra
hogy
ábécé sorrendbe
rendezzem

Moebius

árad a folyó
belőlem árad
rímek nélkül
s z a g g a t j a
a partra mosott ruhákat

ebben csak én vagyok
téged kihagylak

ezt mondogatom

miközben a nyolcas a kerékben
elindít egy végtelen ciklust
miben nincs más
csak víz és homok
homok és víz:

talpadról súrolnád le
mire lehajolsz
a következő hullám
fehérre mossa
a kavicsokat

Hol vannak a csattogó viharok, 
amik rongyosra tépték ingeinket?

Útvesztő

Beleszédültem
légzésed örvényébe,
miközben számoltam
a másodperceket,
amik ide vezettek.

A semmibe jöttünk
közös erővel.
Eltanultam
a lebegés művészetét:

haj vagyok
a fürdővízben.
Hullámzok,
mint, mikor
nekidőltem térdednek,
hogy lemosd a habot.

Mennyire mélyen vagyok
bőröd alatt, hogy
nem találok ki?

Sic transit gloria mundi

Egyre mélyebbre süllyed a talpam,
éget a homok, karcol a kagyló.
Ha egyszer elérem a tengert,
én boldog leszek.

És útnak eresztem az
összes tengerészt.
Hagyjanak engem.
Csomót kötni én is tudok.
Ha nem, hát magamat kötöm oda.

Ha hegedülni tudnék,
olyat húznék,
te is sírnál.

Felperzselték bőröm
minden szegletét.

Most pedig jól figyelj:
Ne gyere, ha égni akarsz.
Ahová én megyek,
ott nincs több homok.
Nincs a tengernek
alja, sem felszíne.
Ha gyufát hoznál,
súlyos szívem partra dob.