Azt a csokit,
azt a morzsát,
azt a sarkat
neked hagyom,
Azt a zsolit,
azt a dobást,
azt a lapot
neked hagyom,
Azt a nézést,
azt a vállat,
azt a formát
neked hagyom,
amíg már csak én
maradok,
és akkor már
magam
adom.
(tengernyi létünk így szivárog át,
szemenként az időn.)
