Csujjogató

Elsüllyedt a szárnyashajó
kikaparnak körmöm alól

Kiszáradt a tenger szeme,
engem sirat három hete

Sótlan lett a betűleves,
partiőrség engem keres

Kereshet is mind hiába,
átfolytam az óceánba

Abból is a legnagyobba,
só nélkül is jó a csorba

Partra vetett sánta madár,
aki máma reám talál,

Vigyen haza, tegyen vízbe
belesírok levesébe.

A d n i

Azt a csokit,
azt a morzsát,
azt a sarkat
neked hagyom,

Azt a zsolit,
azt a dobást,
azt a lapot
neked hagyom,

Azt a nézést,
azt a vállat,
azt a formát
neked hagyom,

amíg már csak én
maradok,
és akkor már
magam
adom.

(tengernyi létünk így szivárog át,
szemenként az időn.)