Zsebre tettél.
Elég mélyre,
hogy ne hagyj el,
ha leülsz a fűbe.
Akkor is csak arra gondolsz:
az idén a fecske is itt marad.
Zsebre tesszük őt is,
vackolódjon a szárnyunk alatt
Mert maradsz te is
mélyre bújva,
pitvaromban meglapulva.
Gabaly lesz belőlünk
lelkemből fecske,
hajamba fonom minden dalát,
hogy a telet zöldre fesse.
Kedves, ha fázik már a lába,
eztán engem tegyen a forró teájába.
